Radnótfájaiak találkozója – 1310-2010 Radnótfája 700 éves

2010 augusztus 22

A találkozó programja:

10,00 órától Régi Templomban:

Ökumenikus Istentisztelet

  • Misét celebrál Balla Árpád Szászrégeni rk. plébános
  • Igét hirdet Bálint Csaba –Erdőcsinádi ref. lelkipásztor
  • Előadás: ’’Az én Radnótfájám’’- Csernátoni József nyugalmazott tanár
  • Beszédek:

Nagy András mérnők, polgármester

Dr. Matskási István főigazgató –Magyar Természettudományi Múzeum Budapest

  • Helyi Vegyes kar előadásavezényel Kocsis Csongor zenetanár, karnagy

12,00 órától Új Templomban:

  • Fotókiállítás megnyitó: Vajda György fotóművész, közíróFeszület Bemutatja Bölöni Domokos közíró
  • Koncert Bartha Lajos és Bartha Lajosné Szigeti Ilka hegedűművészek

14,00 órától Radnótfáji Kultúrházban, udvarán

  • Bogrács főzőverseny kiértékelője – ebéd
  • ’’Radnótfáji emlékképek’’ – Nagy Attila tanár vetítettképes bemutatója a hajdani településről.
  • Asztali beszélgetések.

Mindenkit szeretettel várunk!

This entry was posted in Hírek. Bookmark the permalink.

6 Responses to Radnótfájaiak találkozója – 1310-2010 Radnótfája 700 éves

  1. TISZTELT RADNOTFÁJAI BARÁTAIM
    Számomra lélek melegitő élmény volt a találkozó amelyiknek, nagyon remélem, hogy folytatása lesz. Hagyománnyá válik. Ezt a verset Édesanyámtól tanultam.Az ünnepségen nem mondtam el. Elküldöm most. Üzenete minden magyar számára aktuális Üdv. Zs. Sándor
    ERDÉLYI SZÓZAT
    Az ember a szive mélyén örökké odavaló ahol születik( Tamási Áron)

    “Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar!”
    Úgy is, ha máshol lesz a sír, mi egykor eltakar,
    mert sosem feledheted, hol sarjadt gyökered
    Bárhová ültet is a sors, e gondolat veled marad és nyomja lelkedet.
    Sőt, vérzel is talán a modern faj-keverők műtőasztalán,
    hol a nemzeti öntudat kivágandó fekély.
    Ezért áldozták éltük hősök és a nemzetért!

    “A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely.”
    Bár úgy tűnik, hogy rátaláltál, a jólét átölel,
    s egy pillanatra azt hiszed, a hajód révbe ért.
    Miért fáj hát mégis szíved a szent hazaiért?
    A szóért, mire tanított kisgyermekként — ANYÁD
    A földért, ami felnevelt, mit úgy hívtál– HAZÁM
    A népért, kinek része vagy. A sok ostorcsapás,
    mit elviselsz, fáj hátadon túl száz határon át.
    Mert ittmaradtál mint hű utód, hol ősöd hona volt,
    csak az idegen hatalom más országhoz csatolt,
    vagy vándoroltál hontalan, mint egy sorsüldözött,
    mert hited, nézeted a zsarnoksággal, ütközött?
    Közös a nyelv, közös a múlt, közös az akarat:
    ne vesszen el az ezer év egy átoksúly alatt!

    Szétforgácsolva nemzetünk, megcsonkítva hazánk.
    Felmérhetetlen feladat vár itten még reánk!

    “Ám jőni fog, ha jőni kell: egy újabb nemzedék”,
    ki tiszta szemmel látja majd a múlt idők sebét.
    És tenni fog, mert tenni mer! A lelkiismeret
    elveszni nem engedheti az ősi nemzetet!
    Európa keretén belül is fennmaradhatunk,
    ha a viszálykodás helyett mind egyet akarunk.

    Őrizzük a szót ápoljuk a hitet, a magyar kultúrát!
    Így áld, vagy ver a sors keze:
    DE A NEMZETNEK ÉLNI KELL TOVÁBB

  2. ŰZENET OTTHONRÓL – HAZA

    ” Föl-földobott kő, földedre hullva,
    Kicsi falúm újra meg újra hazajön fiad “ (Ady Endre)

    A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége. Az ember a szive mélyén örökké odavaló ahol születik- Tamási Áronnak ezen üzenete jutott az eszembe amikor értesültem a radnotfájai református lelkipásztor Székely György kezdeményezéséről miszerint minden évben az Augusztus 20-át követő vasárnapon megszervezik az elszármazottak találkozóját. Éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam és azt mondtam: – igaza van. Késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Mert nem is lehet más célunk ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket és amikor mindent megismertünk, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.Otthon ahol várnak a barátok, az ismerősök, ahol újra felidézhetjük az ifjúság édes madarát. Várnak a temetőben domborodó sirok,halottaink, akiket soha nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Gyertyafény, virágillat.A temetőn átlibben az elmúlás fuvalata.Az újonnan elkészitett kegyhelyen ,a kopjafák előtt,tisztelgünk halottaink emléke előtt,majd visszatérünk a zsongó, pezsgő életet sugárzó utcákra.Mi akik rég eljöttünk gyönyörködve nézzük,hogy fejlődik szülőfalúnk,ifjúságunk,indulásunk és miért ne első szerelmeink szinhelye.Büszkeséggel tölt el,hogy nem csak voltak,hanem most is vannak emberek akik tesznek azért,hogy ez az élni vágyó közösség megmaradjon, megőrizze hagyományait és maximálisan kihasználhassa megmaradási esélyeit az itteni,sajnos kevés számú magyarság.
    Ha szeretet nincs bennemolyan vagyok mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom mert a hit, remény, szeretet közül a legnagyobb és a legfontosabb a szeretet .Ez volt az ökumenikus istentisztelet legszebb üzenete Bizonyságot nyert újra,hogy ez az élő,alkotó közösség bármennyire is átalakult de megőrizte az ősöktől örökölt legfőbb tulajdonságát éspedig azt,hogy a kinyújtott kéz mindig barátságosabb mint az ökölbe szoritott tenyér.Földiek, barátaim akik együtt indultunk s érkeztünk ide ,akik hidat épitettünk a múlt es a jövő között , habár arcunk barázdált, hajunk őszes mégis arra kérlek , hogy ennek a hidnak a pilléreibe épitsük be azt, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes a szeretetet és az összefogást. Szeretni meg annyit jelent mint örülni a mások boldogságának és mi most mindannyian nagyon boldogok voltunk. Köszönöm nektek és köszönöm a kezdeményezőnek,a Tiszteletes Úrnak, aki meggyőződésem megőrzi és továbbadja a lángot hogy ezt a napot megérhettem.

  3. Vajda László / Budapest says:

    Apai ágon nyomozok származási gyökereim után. Apám felmenői a Somogy megyei Nagybajomhoz kötődnek. Haszmann Páltól ( Cernáton) tudom, hogy a Vajdák gyökerei Erdélyben vannak. Szeretnék kapcsolatot valalakivel, aki többet tud erről mint én. Fontos lenne, hogy a Mária-Terézia által ösztönzött áttelepítési időszakban a Vajdák honnan hova juthattak el?

    Köszönettel a segítségért és a válaszért
    Vajda László
    Budapest

  4. HITVALLÁS
    „ Itt állok másként nem tehetek„ Itt állunk és együtt imádkozunk a közös Krisztus-hitet vallók és az egy nyelvet beszélők, hogy megmaradjanak harangjaink, hogy minden ember szivét az egyetértés, a szeretet, a megbocsátás érzése fonja át, hogy Jékely Zoltánt parafrazálva ne a fejünkre hulló por, és régi vakolat alatt énekeljük a drága Siont. Földiek, barátaim akik erről a helyről együtt indultunk 50 évvel ezelőtt és ma együtt érkeztünk ide ,akik hidat épitettünk a múlt es a jövő között , habár arcunk barázdált, hajunk őszes mégis arra kérünk , hogy ennek a hidnak a pilléreibe épitsük be közösen azt, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes, a következetes épitő jellegü munkát, a kitartást, a becsületet, a szeretetet és az egység megtartó erejét. Bizonyságot nyert újra,hogy ez az élő,alkotó közösség bármennyire is átalakult de megőrizte az ősöktől örökölt legfőbb tulajdonságát éspedig azt,hogy a kinyújtott kéz mindig barátságosabb mint az ökölbe szoritott tenyér. A legfontosabb, hogy ápoljuk és adjuk tovább a lángot , a hitet, hogy unokáink is megmaradjanak annak amiért a mi nemzedékünk olyan sokat küzdőtt és áldozott és ami egyszerüen igy él bennünk:
    “TÖRETLEN HITTEL EMBER ÉS MAGYAR”

  5. Zsigmond Sándor says:

    NEMZETI FOHÁSZ
    Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjük az aratás urát ,hogy küldjön munkásokat az ő aratásába,hogy meglegyen és megmaradjon a nemzet kenyere mert a haza és az élet mindig és mindennek fölött össze kell kapcsolódjon. A kenyér a magyar ember számára mindig is az életet, a megélhetést, az otthont jelentette. Amikor az új kenyeret megszenteljük, kérjük a Jóistent az áztató, csendes esőért, hogy az új magot ne a porba, vagy betonba kelljen vetni, és kérjük a jövő évi aratáskor a bőséges termésért. Az új kenyér ünnepe mellett Augusztus huszadika együvé tartozásunk tudatosításának évről évre visszatérő megerősítése. Méltón illeti meg a mai napot az ünnep szó, hiszen jogosan van mit ünnepelnünk. Erre az ünnepre büszkék lehetünk bárhol is éljünk mi magyarok a világban. Augusztus 20. azon kevés napfényes eseményeink közé tartozik, amelyre alig vetődik a gyász árnyéka. Augusztus 20-nak nincs ellenpontja, mert az ünnep még áttételesen sem a kegyelettel teljes, bús emlékezést jelenti számunkra. A döntési jog,a tudás, a béketeremtés, az Európához való tartozás, a megújulás, a bizakodás, a jövőbe vetett hit diadalának ünnepe a mai nap. Nekünk, kései utódoknak az a rendeltetésünk, hogy megvédelmezzük mindazt, amit Szent Istváni-útnak nevezhetünk. Tanuljunk más népektől, de ugyanakkor őrizzük meg, ami a miénk és adjuk tovább azt nemzedékről nemzedékre! Nekünk is vállalni kell, hogy teszünk valamit a közösségért, hogy megújítjuk azt, ami elromlott a történelem viharaiban. Vállaljunk fel új dolgokat, és küzdjünk is meg keményen a megvalósításukért. Igyekezzünk szebbé tenni mások életét, építsünk egy kiszámítható, szebb és biztonságosabb jövőt,úgy hogy újabb 1000 év múlva is itt Székelyföld legyen ! Ha ezt megtesszük, akkor együtt örülhetünk az anyaföld adta javaknak,.Magyarul fognak beszélni a Kárpát-medencében, magyar népdalokat énekelnek az unokáink., Magyar néptáncot táncolnak az utódaink.
    „Magyarnak lenni nem állapot. Magyarnak lenni magatartás!” Az ezeréves magyar államra emlékezve mindig ünnepelnünk kell ezen állam okát és célját is: az időtlen magyar hazát.
    Azt a hazát, melyet a nagyvilágban bárhol élő magyar emberek hite, élet ereje, anyanyelve testesít meg és éltet. Az állam csak a forma, a haza a tartalom. A haza örök, és nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amelyik van, hanem az iránt is, amelyik lesz” – mondta Kossuth Lajos. Magyar emberként ne váljunk a saját hazánkban hontalanná. Valósítsuk meg gyarapodásunkat, egy békés életteret és bátorságot az élethez, a tanuláshoz, az itt- és a megmaradáshoz. Merjünk élni jogainkkal. Erősödjék meg magyarság tudatunk , szülőföldünk szeretete. Maradjon egyenes a gerincünk , erősödjék meg hitünk, teherbírásunk , hogy felelősségtudattal, jól látó szemmel, csak a fontosat meghalló füllel, és mindenben eligazodó, tiszta pártatlan elmével teljesíthessük közösen vállalt feladatainkat.
    A gyarapodás felé a határozott ,a törvények tiszteletével végzett önkormányzati vezetés, a mások megbecsülése, a tisztesség és nem utolsó sorban a közösségi összefogás vezet. Ezt üzeni számunkra Szent István király ünnepe. Hiszem azt, hogy csak ilyen elvek mentén tudunk életképes, erős és fejlődő közösségi válni, így tudunk támasza lenni országunk fejlődésének és nem utolsó sorban így tudunk hozzájárulni az összmagyarság egységének a megerősítéséhez Erdélyben csak a Szent Istváni örökség továbbvitelével, összefogással és megújulni tudással lehet magyar jövőt építeni. Nemzeti ünnepünkön Erdély más településein vagy templomaiban is a közös Krisztus-hitet vallók és az egy nyelvet beszélők,ma együtt imádkoznak , hogy megmaradjanak harangjaink és végre valóra váljon Moltke Miksa misszionárius,1848-as honvédtiszt erdélyi ódájának a mai helyzetben különösen érvényes üzenete:
    Szép Erdély, te régi templom, Zöld hegyeknek oszlopán, Hol-ha ima kél a szívben, Annyi nyelven, s annyiképpen, Egy Istenhez száll csupán.Szép Erdély, te édes otthon, Szálljon áldás, béke rád,
    S bár ha viharok szakadnak, Szívét minden hű fiadnak Egyetértés fonja át.”
    Nemzeti ünnepünknek, amikor egyszerre dobban minden magyar szíve legyen ez a legszebb és a legmaradandóbb üzenete.

  6. Zsigmond Sándor says:

    HITÜNK HŰSÉGE
    Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt,hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőitsétek a ti mennyei Atyátokat ( Máté 5/16 Ennek a világosságnak a szeretet fényének a kisugárzását éreztem amikor értesültem lelkipásztorunk, Székely György tiszteletes kezdeményezéséről miszerint minden évben az Augusztus 20-át követő vasárnapon megszervezik az elszármazottak találkozóját. Éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam és azt mondtam: – igaza van. Késedelem nélkül haza fogok menni. Mert nem is lehet más célunk ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátó embereket, az egymásra morgó népeket és amikor mindent megismertünk, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk. Otthon ahol várnak a barátok, az ismerősök, ahol újra felidézhetjük az ifjúság édes madarát. Várnak a temetőben domborodó sirok, halottaink, akiket soha nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Az egykori konfirmándusok találkozója személyes és közösségi ünnep. Egy falu népe számba veheti, kivé-mivé lettek fiai-leányai. Az ugyanabban az évben születettek egymással találkozva emlékekből merítenek, és új élményeket gyűjtenek – a továbbhaladáshoz. De személyes ünnep is: hálaadás a születésért és mindazért, amit kaptunk – a bölcsőhelytől, a falusfelektől, családtól, a jó Istentől. Lehetőség megemlékezni akik nincsenek már közöttünk.Sajnos mind többen vannak akik évről évre hiányoznak a névsor olvasáskor.Büszkeséggel tölt el,hogy nem csak voltak,hanem most is vannak emberek akik tesznek azért,hogy ez az élni vágyó közösség megmaradjon, megőrizze hagyományait. és maximálisan kihasználhassa megmaradási esélyeit A magyar szórványok kérdése magyar közösségünk egyik legfontosabb ügye, A szórványközösségeket nem megmenteni , hanem megerősíteni és támogatni kell úgy, hogy megmaradhasson a magyar identitás és a következő nemzedéknek is átadható legyen. Minden magyar számít. Ehez azonban nem mellveregető,dicsekvő egyénekre hanem olyan emberekre van szükség akik tudják mi a kötelességük közösségükkel,népükkel,nemzetükkel szemben. Akik a jövendőt dolgozzák, azoknak nem ad pecsétes írást a világ. De ez is eljöhet egyszer. Megadja azt is az Úr, mihelyt eljutunk oda, hogy nem csak egynéhányan, de jó sokan, kik magyarok vagyunk, kiérdemeljük azt, hogy ne csak múltunk, de jövendőnk is legyen. Ma, újra sikoltóan aktuálissá válott a 27 évvel ezelőtt, Végh Antal ERDÉLY, 1988 (útirajz) cimű irásában , feltett kérdést “De mi lesz a harangokkal,” Megfogyva bár, de törve nem…még mindig itt élünk a szülőföldünkön és szerves részei vagyunk az újra egyesülő magyar nemzetnek. Őrizzük a szót, a hitet,megemlékezünk ünnepeinkről. Földiek, barátaim akik együtt indultunk s érkeztünk ide ,akik hidat építettünk a múlt es a jövő között , habár arcunk barázdált, hajunk őszes mégis arra kérlek , hogy ennek a hídnak a pilléreibe építsük be azt, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes a szeretetet és az összefogást. Szeretni meg annyit jelent mint örülni a mások boldogságának és mi most mindannyian nagyon boldogok voltunk.Merjünk tehát továbra is közösen álmodni nagyot,hogy önbizalommal,akarattal,erős hittel megvalósitsuk életünk egyik legnagyobb és legszebb sikerélményét: Maradandót alkotni itt e főldi létben és magyar embernek maradni mindig, minden körülményben

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.