Élniakaró közösség Radnótfáján

Beszámoló a 2010 augusztus 22 – -ei találkozóról

„Radnótfája Szászrégen központjának délkeleti szomszédságában a Maros és a Görgény összefolyásánál fekszik, 1956-óta Szászrégen része. Neve az ősi birtokos Kökényes-Radnót nemzetség nevéből származik. A falunak már 1332-ben volt temploma, ekkor Arnoldfaia néven szerepel. 1453-tól a görgényi várhoz tartozik, lakói a várhoz tartozó szolgálónépek voltak. 1704-ben és 1708-ban idegen seregek dúlták fel. 1708-ban, 1719-ben és 1738-ban pestis pusztított. Református temploma 1895-ben épült. 1869-ben épített görög katolikus templomát az 1990-es években az ortodoxok lebontották, hogy újat építsenek helyette. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Régeni alsó járásához tartozott. 1992-ben 1373 lakosából 805 román, 564 magyar, 3 német, 1 ukrán volt.” Ennyi található a faluról a világhálón. Több lesz az új honlapon, melyet a www.radnotfaja.ro-ra kattintva érhetünk el, működtetője Csorvássy Loránt.
Akik részt vettek vasárnap az első falutalálkozón, melynek kezdeményezője és lebonyolítója a református gyülekezet, élén Székely György lelkésszel, sokkal többet is megtudhattak az önállóságát vesztett, személyiségét mégis makacsul őrző településről. A templomban Székely György áhítata és eligazító szavai után Csiszér Imre régeni római katolikus plébános igemagyarázatát-elmélkedését hallhattuk, majd a falu szülötte, az Erdőcsinádon szolgáló fiatal lelkész, Bálint Csaba igehirdetése hozta lélekközelbe a faluünnep messzire szakadt és vendégfogadó résztvevőit. Az a boldogság e napon, hogy Isten kegyelméből együtt lehetünk itthon maradt szeretteinkkel, az élőkkel – és sírjukat felkeresve: halottainkkal is.
Ez Radnótfája ötödik főnixként feltámasztott református temploma. Jelenleg újabb hajlékkal is bővültek, hiszen a Radnótfáji és a Fogaras negyedek közelében istentiszteleti térrel új gyülekezeti ház épült, amely még közelebb hozhatja egymáshoz a város istenfélő magyarjait. Az én Radnótfájám című emlékezésében Csernátoni József nyugalmazott tanár, a Szászrégen és Vidéke című lap volt szerkesztője kiemelte, hogy ez a település többek között ma is olyan szív és lélek lokálpatrióták önzetlen és lelkes tevékenysége folytán juthat egyről kettőre, mint Csorvássy Gyula, Sándorházi Béla, Simon Miklós, Vass Csaba, Fábián András, Tóth Jenő és mások – akik a rendezvény többi támogatóival együtt vehették át a találkozó megtisztelő emléklapját. Csernátoni József két közösség- és egyház- és iskolaépítő pap áldozatos életét és munkásságát állította példaképül: Gergely Lajos 1867-től 51 éven át szolgálta gyülekezetét, hat magyar nyelvkönyvet írt, amelyeket egész Magyarországon használtak; Bakk József pedig hasonlóan nehéz időben, 1918-tól vált rendíthetetlen oszlopává népének, az elorzott iskolákat újra- és újraépítették a magyarság újraélesztésével párhuzamban – mert a radnótfájai mindig is élni akaró közösség volt. Ezt mutatják a mostani építő lelkész irányításával elért szép eredmények, a folyamatos korszerűsítés, templomújítás, gyülekezetiház-építés, az egyházi kórus feltámadása Tóth Laura vezetésével, az ökuménia gyakorlata.

Meghitt, családias hangulat jellemezte az ünnepet, Nagy András régeni polgármester köszöntőjét, az egykori radnótfáji kastély tulajdonosai leszármazottjának, dr. Matskási Istvánnak, a Budapesti Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatójának kedves hangú levelét, melyet Fábián András, a Szászrégen és Vidéke című lap főszerkesztője olvasott fel. Ilyen hangulatban szolgált a helyi vegyes kar Kocsis Csongor zenetanár vezetésével. Nagy András szerint ez a sereglés: előhírnöke lehet a Szászrégenből eltávozottak találkozójának.
Székely György bejelentette: hagyományteremtő szándékkal minden évben az augusztus 20-ához legközelebb eső vasárnapon szervezik Radnótfája napját. Előtte, szombaton, temetői áhítatot tartanak, hogy a távolból érkezettek leróhassák kegyeletüket szeretteik hantjainál. A vasárnap második része a művészeté volt: az új gyülekezeti teremben válogatást tekinthetett meg munkatársunk, Vajda György Feszület című fotótárlatából a Maros teréből fölzarándokló érdeklődő közönség – nemes bónuszként pedig a Marosvásárhelyen élő művész házaspár, Bartha Lajos (brácsa) és felesége, a radnótfájai gyökerű Szigeti Ilka (hegedű) játszotta igen érzékletesen Wolfgang Amadeus Mozart G-dúr duóját. Mielőtt Nagy Attila tanár úr vetítettképes bemutatójára került volna a sor a település egykori arculatáról, a leleményes házigazdák bőkezű vendéglátásának bizonyítékaként nemesen vetélkedő bográcskészítmények „hozadékával” tölthette meg ki-ki a szomorút.

Bölöni Domokos, Népújság, 2010-08-23

This entry was posted in Hírek. Bookmark the permalink.

1 Response to Élniakaró közösség Radnótfáján

  1. Zsigmond Sándor says:

    NEMZETI FOHÁSZ
    Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjük az aratás urát ,hogy küldjön munkásokat az ő aratásába,hogy meglegyen és megmaradjon a nemzet kenyere mert a haza és az élet mindig és mindennek fölött össze kell kapcsolódjon. A kenyér a magyar ember számára mindig is az életet, a megélhetést, az otthont jelentette. Amikor az új kenyeret megszenteljük, kérjük a Jóistent az áztató, csendes esőért, hogy az új magot ne a porba, vagy betonba kelljen vetni, és kérjük a jövő évi aratáskor a bőséges termésért. Az új kenyér ünnepe mellett Augusztus huszadika együvé tartozásunk tudatosításának évről évre visszatérő megerősítése. Méltón illeti meg a mai napot az ünnep szó, hiszen jogosan van mit ünnepelnünk. Erre az ünnepre büszkék lehetünk bárhol is éljünk mi magyarok a világban. Augusztus 20. azon kevés napfényes eseményeink közé tartozik, amelyre alig vetődik a gyász árnyéka. Augusztus 20-nak nincs ellenpontja, mert az ünnep még áttételesen sem a kegyelettel teljes, bús emlékezést jelenti számunkra. A döntési jog,a tudás, a béketeremtés, az Európához való tartozás, a megújulás, a bizakodás, a jövőbe vetett hit diadalának ünnepe a mai nap. Nekünk, kései utódoknak az a rendeltetésünk, hogy megvédelmezzük mindazt, amit Szent Istváni-útnak nevezhetünk. Tanuljunk más népektől, de ugyanakkor őrizzük meg, ami a miénk és adjuk tovább azt nemzedékről nemzedékre! Nekünk is vállalni kell, hogy teszünk valamit a közösségért, hogy megújítjuk azt, ami elromlott a történelem viharaiban. Vállaljunk fel új dolgokat, és küzdjünk is meg keményen a megvalósításukért. Igyekezzünk szebbé tenni mások életét, építsünk egy kiszámítható, szebb és biztonságosabb jövőt,úgy hogy újabb 1000 év múlva is itt Székelyföld legyen ! Ha ezt megtesszük, akkor együtt örülhetünk az anyaföld adta javaknak,.Magyarul fognak beszélni a Kárpát-medencében, magyar népdalokat énekelnek az unokáink., Magyar néptáncot táncolnak az utódaink.
    „Magyarnak lenni nem állapot. Magyarnak lenni magatartás!” Az ezeréves magyar államra emlékezve mindig ünnepelnünk kell ezen állam okát és célját is: az időtlen magyar hazát.
    Azt a hazát, melyet a nagyvilágban bárhol élő magyar emberek hite, élet ereje, anyanyelve testesít meg és éltet. Az állam csak a forma, a haza a tartalom. A haza örök, és nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amelyik van, hanem az iránt is, amelyik lesz” – mondta Kossuth Lajos. Magyar emberként ne váljunk a saját hazánkban hontalanná. Valósítsuk meg gyarapodásunkat, egy békés életteret és bátorságot az élethez, a tanuláshoz, az itt- és a megmaradáshoz. Merjünk élni jogainkkal. Erősödjék meg magyarság tudatunk , szülőföldünk szeretete. Maradjon egyenes a gerincünk , erősödjék meg hitünk, teherbírásunk , hogy felelősségtudattal, jól látó szemmel, csak a fontosat meghalló füllel, és mindenben eligazodó, tiszta pártatlan elmével teljesíthessük közösen vállalt feladatainkat.
    A gyarapodás felé a határozott ,a törvények tiszteletével végzett önkormányzati vezetés, a mások megbecsülése, a tisztesség és nem utolsó sorban a közösségi összefogás vezet. Ezt üzeni számunkra Szent István király ünnepe. Hiszem azt, hogy csak ilyen elvek mentén tudunk életképes, erős és fejlődő közösségi válni, így tudunk támasza lenni országunk fejlődésének és nem utolsó sorban így tudunk hozzájárulni az összmagyarság egységének a megerősítéséhez Erdélyben csak a Szent Istváni örökség továbbvitelével, összefogással és megújulni tudással lehet magyar jövőt építeni. Nemzeti ünnepünkön Erdély más településein vagy templomaiban is a közös Krisztus-hitet vallók és az egy nyelvet beszélők,ma együtt imádkoznak , hogy megmaradjanak harangjaink és végre valóra váljon Moltke Miksa misszionárius,1848-as honvédtiszt erdélyi ódájának a mai helyzetben különösen érvényes üzenete:
    Szép Erdély, te régi templom, Zöld hegyeknek oszlopán, Hol-ha ima kél a szívben, Annyi nyelven, s annyiképpen, Egy Istenhez száll csupán.Szép Erdély, te édes otthon, Szálljon áldás, béke rád,
    S bár ha viharok szakadnak, Szívét minden hű fiadnak Egyetértés fonja át.”
    Nemzeti ünnepünknek, amikor egyszerre dobban minden magyar szíve legyen ez a legszebb és a legmaradandóbb üzenete.

    NEMZETI FOHÁSZ
    Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjük az aratás urát ,hogy küldjön munkásokat az ő aratásába,hogy meglegyen és megmaradjon a nemzet kenyere mert a haza és az élet mindig és mindennek fölött össze kell kapcsolódjon. A kenyér a magyar ember számára mindig is az életet, a megélhetést, az otthont jelentette. Amikor az új kenyeret megszenteljük, kérjük a Jóistent az áztató, csendes esőért, hogy az új magot ne a porba, vagy betonba kelljen vetni, és kérjük a jövő évi aratáskor a bőséges termésért. Az új kenyér ünnepe mellett Augusztus huszadika együvé tartozásunk tudatosításának évről évre visszatérő megerősítése. Méltón illeti meg a mai napot az ünnep szó, hiszen jogosan van mit ünnepelnünk. Erre az ünnepre büszkék lehetünk bárhol is éljünk mi magyarok a világban. Augusztus 20. azon kevés napfényes eseményeink közé tartozik, amelyre alig vetődik a gyász árnyéka. Augusztus 20-nak nincs ellenpontja, mert az ünnep még áttételesen sem a kegyelettel teljes, bús emlékezést jelenti számunkra. A döntési jog,a tudás, a béketeremtés, az Európához való tartozás, a megújulás, a bizakodás, a jövőbe vetett hit diadalának ünnepe a mai nap. Nekünk, kései utódoknak az a rendeltetésünk, hogy megvédelmezzük mindazt, amit Szent Istváni-útnak nevezhetünk. Tanuljunk más népektől, de ugyanakkor őrizzük meg, ami a miénk és adjuk tovább azt nemzedékről nemzedékre! Nekünk is vállalni kell, hogy teszünk valamit a közösségért, hogy megújítjuk azt, ami elromlott a történelem viharaiban. Vállaljunk fel új dolgokat, és küzdjünk is meg keményen a megvalósításukért. Igyekezzünk szebbé tenni mások életét, építsünk egy kiszámítható, szebb és biztonságosabb jövőt,úgy hogy újabb 1000 év múlva is itt Székelyföld legyen ! Ha ezt megtesszük, akkor együtt örülhetünk az anyaföld adta javaknak,.Magyarul fognak beszélni a Kárpát-medencében, magyar népdalokat énekelnek az unokáink., Magyar néptáncot táncolnak az utódaink.
    „Magyarnak lenni nem állapot. Magyarnak lenni magatartás!” Az ezeréves magyar államra emlékezve mindig ünnepelnünk kell ezen állam okát és célját is: az időtlen magyar hazát.
    Azt a hazát, melyet a nagyvilágban bárhol élő magyar emberek hite, élet ereje, anyanyelve testesít meg és éltet. Az állam csak a forma, a haza a tartalom. A haza örök, és nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amelyik van, hanem az iránt is, amelyik lesz” – mondta Kossuth Lajos. Magyar emberként ne váljunk a saját hazánkban hontalanná. Valósítsuk meg gyarapodásunkat, egy békés életteret és bátorságot az élethez, a tanuláshoz, az itt- és a megmaradáshoz. Merjünk élni jogainkkal. Erősödjék meg magyarság tudatunk , szülőföldünk szeretete. Maradjon egyenes a gerincünk , erősödjék meg hitünk, teherbírásunk , hogy felelősségtudattal, jól látó szemmel, csak a fontosat meghalló füllel, és mindenben eligazodó, tiszta pártatlan elmével teljesíthessük közösen vállalt feladatainkat.
    A gyarapodás felé a határozott ,a törvények tiszteletével végzett önkormányzati vezetés, a mások megbecsülése, a tisztesség és nem utolsó sorban a közösségi összefogás vezet. Ezt üzeni számunkra Szent István király ünnepe. Hiszem azt, hogy csak ilyen elvek mentén tudunk életképes, erős és fejlődő közösségi válni, így tudunk támasza lenni országunk fejlődésének és nem utolsó sorban így tudunk hozzájárulni az összmagyarság egységének a megerősítéséhez Erdélyben csak a Szent Istváni örökség továbbvitelével, összefogással és megújulni tudással lehet magyar jövőt építeni. Nemzeti ünnepünkön Erdély más településein vagy templomaiban is a közös Krisztus-hitet vallók és az egy nyelvet beszélők,ma együtt imádkoznak , hogy megmaradjanak harangjaink és végre valóra váljon Moltke Miksa misszionárius,1848-as honvédtiszt erdélyi ódájának a mai helyzetben különösen érvényes üzenete:
    Szép Erdély, te régi templom, Zöld hegyeknek oszlopán, Hol-ha ima kél a szívben, Annyi nyelven, s annyiképpen, Egy Istenhez száll csupán.Szép Erdély, te édes otthon, Szálljon áldás, béke rád,
    S bár ha viharok szakadnak, Szívét minden hű fiadnak Egyetértés fonja át.”
    Nemzeti ünnepünknek, amikor egyszerre dobban minden magyar szíve legyen ez a legszebb és a legmaradandóbb üzenete.

    NEMZETI FOHÁSZ
    Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjük az aratás urát ,hogy küldjön munkásokat az ő aratásába,hogy meglegyen és megmaradjon a nemzet kenyere mert a haza és az élet mindig és mindennek fölött össze kell kapcsolódjon. A kenyér a magyar ember számára mindig is az életet, a megélhetést, az otthont jelentette. Amikor az új kenyeret megszenteljük, kérjük a Jóistent az áztató, csendes esőért, hogy az új magot ne a porba, vagy betonba kelljen vetni, és kérjük a jövő évi aratáskor a bőséges termésért. Az új kenyér ünnepe mellett Augusztus huszadika együvé tartozásunk tudatosításának évről évre visszatérő megerősítése. Méltón illeti meg a mai napot az ünnep szó, hiszen jogosan van mit ünnepelnünk. Erre az ünnepre büszkék lehetünk bárhol is éljünk mi magyarok a világban. Augusztus 20. azon kevés napfényes eseményeink közé tartozik, amelyre alig vetődik a gyász árnyéka. Augusztus 20-nak nincs ellenpontja, mert az ünnep még áttételesen sem a kegyelettel teljes, bús emlékezést jelenti számunkra. A döntési jog,a tudás, a béketeremtés, az Európához való tartozás, a megújulás, a bizakodás, a jövőbe vetett hit diadalának ünnepe a mai nap. Nekünk, kései utódoknak az a rendeltetésünk, hogy megvédelmezzük mindazt, amit Szent Istváni-útnak nevezhetünk. Tanuljunk más népektől, de ugyanakkor őrizzük meg, ami a miénk és adjuk tovább azt nemzedékről nemzedékre! Nekünk is vállalni kell, hogy teszünk valamit a közösségért, hogy megújítjuk azt, ami elromlott a történelem viharaiban. Vállaljunk fel új dolgokat, és küzdjünk is meg keményen a megvalósításukért. Igyekezzünk szebbé tenni mások életét, építsünk egy kiszámítható, szebb és biztonságosabb jövőt,úgy hogy újabb 1000 év múlva is itt Székelyföld legyen ! Ha ezt megtesszük, akkor együtt örülhetünk az anyaföld adta javaknak,.Magyarul fognak beszélni a Kárpát-medencében, magyar népdalokat énekelnek az unokáink., Magyar néptáncot táncolnak az utódaink.
    „Magyarnak lenni nem állapot. Magyarnak lenni magatartás!” Az ezeréves magyar államra emlékezve mindig ünnepelnünk kell ezen állam okát és célját is: az időtlen magyar hazát.
    Azt a hazát, melyet a nagyvilágban bárhol élő magyar emberek hite, élet ereje, anyanyelve testesít meg és éltet. Az állam csak a forma, a haza a tartalom. A haza örök, és nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amelyik van, hanem az iránt is, amelyik lesz” – mondta Kossuth Lajos. Magyar emberként ne váljunk a saját hazánkban hontalanná. Valósítsuk meg gyarapodásunkat, egy békés életteret és bátorságot az élethez, a tanuláshoz, az itt- és a megmaradáshoz. Merjünk élni jogainkkal. Erősödjék meg magyarság tudatunk , szülőföldünk szeretete. Maradjon egyenes a gerincünk , erősödjék meg hitünk, teherbírásunk , hogy felelősségtudattal, jól látó szemmel, csak a fontosat meghalló füllel, és mindenben eligazodó, tiszta pártatlan elmével teljesíthessük közösen vállalt feladatainkat.
    A gyarapodás felé a határozott ,a törvények tiszteletével végzett önkormányzati vezetés, a mások megbecsülése, a tisztesség és nem utolsó sorban a közösségi összefogás vezet. Ezt üzeni számunkra Szent István király ünnepe. Hiszem azt, hogy csak ilyen elvek mentén tudunk életképes, erős és fejlődő közösségi válni, így tudunk támasza lenni országunk fejlődésének és nem utolsó sorban így tudunk hozzájárulni az összmagyarság egységének a megerősítéséhez Erdélyben csak a Szent Istváni örökség továbbvitelével, összefogással és megújulni tudással lehet magyar jövőt építeni. Nemzeti ünnepünkön Erdély más településein vagy templomaiban is a közös Krisztus-hitet vallók és az egy nyelvet beszélők,ma együtt imádkoznak , hogy megmaradjanak harangjaink és végre valóra váljon Moltke Miksa misszionárius,1848-as honvédtiszt erdélyi ódájának a mai helyzetben különösen érvényes üzenete:
    Szép Erdély, te régi templom, Zöld hegyeknek oszlopán, Hol-ha ima kél a szívben, Annyi nyelven, s annyiképpen, Egy Istenhez száll csupán.Szép Erdély, te édes otthon, Szálljon áldás, béke rád,
    S bár ha viharok szakadnak, Szívét minden hű fiadnak Egyetértés fonja át.”
    Nemzeti ünnepünknek, amikor egyszerre dobban minden magyar szíve legyen ez a legszebb és a legmaradandóbb üzenete.

    NEMZETI FOHÁSZ
    Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjük az aratás urát ,hogy küldjön munkásokat az ő aratásába,hogy meglegyen és megmaradjon a nemzet kenyere mert a haza és az élet mindig és mindennek fölött össze kell kapcsolódjon. A kenyér a magyar ember számára mindig is az életet, a megélhetést, az otthont jelentette. Amikor az új kenyeret megszenteljük, kérjük a Jóistent az áztató, csendes esőért, hogy az új magot ne a porba, vagy betonba kelljen vetni, és kérjük a jövő évi aratáskor a bőséges termésért. Az új kenyér ünnepe mellett Augusztus huszadika együvé tartozásunk tudatosításának évről évre visszatérő megerősítése. Méltón illeti meg a mai napot az ünnep szó, hiszen jogosan van mit ünnepelnünk. Erre az ünnepre büszkék lehetünk bárhol is éljünk mi magyarok a világban. Augusztus 20. azon kevés napfényes eseményeink közé tartozik, amelyre alig vetődik a gyász árnyéka. Augusztus 20-nak nincs ellenpontja, mert az ünnep még áttételesen sem a kegyelettel teljes, bús emlékezést jelenti számunkra. A döntési jog,a tudás, a béketeremtés, az Európához való tartozás, a megújulás, a bizakodás, a jövőbe vetett hit diadalának ünnepe a mai nap. Nekünk, kései utódoknak az a rendeltetésünk, hogy megvédelmezzük mindazt, amit Szent Istváni-útnak nevezhetünk. Tanuljunk más népektől, de ugyanakkor őrizzük meg, ami a miénk és adjuk tovább azt nemzedékről nemzedékre! Nekünk is vállalni kell, hogy teszünk valamit a közösségért, hogy megújítjuk azt, ami elromlott a történelem viharaiban. Vállaljunk fel új dolgokat, és küzdjünk is meg keményen a megvalósításukért. Igyekezzünk szebbé tenni mások életét, építsünk egy kiszámítható, szebb és biztonságosabb jövőt,úgy hogy újabb 1000 év múlva is itt Székelyföld legyen ! Ha ezt megtesszük, akkor együtt örülhetünk az anyaföld adta javaknak,.Magyarul fognak beszélni a Kárpát-medencében, magyar népdalokat énekelnek az unokáink., Magyar néptáncot táncolnak az utódaink.
    „Magyarnak lenni nem állapot. Magyarnak lenni magatartás!” Az ezeréves magyar államra emlékezve mindig ünnepelnünk kell ezen állam okát és célját is: az időtlen magyar hazát.
    Azt a hazát, melyet a nagyvilágban bárhol élő magyar emberek hite, élet ereje, anyanyelve testesít meg és éltet. Az állam csak a forma, a haza a tartalom. A haza örök, és nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amelyik van, hanem az iránt is, amelyik lesz” – mondta Kossuth Lajos. Magyar emberként ne váljunk a saját hazánkban hontalanná. Valósítsuk meg gyarapodásunkat, egy békés életteret és bátorságot az élethez, a tanuláshoz, az itt- és a megmaradáshoz. Merjünk élni jogainkkal. Erősödjék meg magyarság tudatunk , szülőföldünk szeretete. Maradjon egyenes a gerincünk , erősödjék meg hitünk, teherbírásunk , hogy felelősségtudattal, jól látó szemmel, csak a fontosat meghalló füllel, és mindenben eligazodó, tiszta pártatlan elmével teljesíthessük közösen vállalt feladatainkat.
    A gyarapodás felé a határozott ,a törvények tiszteletével végzett önkormányzati vezetés, a mások megbecsülése, a tisztesség és nem utolsó sorban a közösségi összefogás vezet. Ezt üzeni számunkra Szent István király ünnepe. Hiszem azt, hogy csak ilyen elvek mentén tudunk életképes, erős és fejlődő közösségi válni, így tudunk támasza lenni országunk fejlődésének és nem utolsó sorban így tudunk hozzájárulni az összmagyarság egységének a megerősítéséhez Erdélyben csak a Szent Istváni örökség továbbvitelével, összefogással és megújulni tudással lehet magyar jövőt építeni. Nemzeti ünnepünkön Erdély más településein vagy templomaiban is a közös Krisztus-hitet vallók és az egy nyelvet beszélők,ma együtt imádkoznak , hogy megmaradjanak harangjaink és végre valóra váljon Moltke Miksa misszionárius,1848-as honvédtiszt erdélyi ódájának a mai helyzetben különösen érvényes üzenete:
    Szép Erdély, te régi templom, Zöld hegyeknek oszlopán, Hol-ha ima kél a szívben, Annyi nyelven, s annyiképpen, Egy Istenhez száll csupán.Szép Erdély, te édes otthon, Szálljon áldás, béke rád,
    S bár ha viharok szakadnak, Szívét minden hű fiadnak Egyetértés fonja át.”
    Nemzeti ünnepünknek, amikor egyszerre dobban minden magyar szíve legyen ez a legszebb és a legmaradandóbb üzenete.

    NEMZETI FOHÁSZ
    Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjük az aratás urát ,hogy küldjön munkásokat az ő aratásába,hogy meglegyen és megmaradjon a nemzet kenyere mert a haza és az élet mindig és mindennek fölött össze kell kapcsolódjon. A kenyér a magyar ember számára mindig is az életet, a megélhetést, az otthont jelentette. Amikor az új kenyeret megszenteljük, kérjük a Jóistent az áztató, csendes esőért, hogy az új magot ne a porba, vagy betonba kelljen vetni, és kérjük a jövő évi aratáskor a bőséges termésért. Az új kenyér ünnepe mellett Augusztus huszadika együvé tartozásunk tudatosításának évről évre visszatérő megerősítése. Méltón illeti meg a mai napot az ünnep szó, hiszen jogosan van mit ünnepelnünk. Erre az ünnepre büszkék lehetünk bárhol is éljünk mi magyarok a világban. Augusztus 20. azon kevés napfényes eseményeink közé tartozik, amelyre alig vetődik a gyász árnyéka. Augusztus 20-nak nincs ellenpontja, mert az ünnep még áttételesen sem a kegyelettel teljes, bús emlékezést jelenti számunkra. A döntési jog,a tudás, a béketeremtés, az Európához való tartozás, a megújulás, a bizakodás, a jövőbe vetett hit diadalának ünnepe a mai nap. Nekünk, kései utódoknak az a rendeltetésünk, hogy megvédelmezzük mindazt, amit Szent Istváni-útnak nevezhetünk. Tanuljunk más népektől, de ugyanakkor őrizzük meg, ami a miénk és adjuk tovább azt nemzedékről nemzedékre! Nekünk is vállalni kell, hogy teszünk valamit a közösségért, hogy megújítjuk azt, ami elromlott a történelem viharaiban. Vállaljunk fel új dolgokat, és küzdjünk is meg keményen a megvalósításukért. Igyekezzünk szebbé tenni mások életét, építsünk egy kiszámítható, szebb és biztonságosabb jövőt,úgy hogy újabb 1000 év múlva is itt Székelyföld legyen ! Ha ezt megtesszük, akkor együtt örülhetünk az anyaföld adta javaknak,.Magyarul fognak beszélni a Kárpát-medencében, magyar népdalokat énekelnek az unokáink., Magyar néptáncot táncolnak az utódaink.
    „Magyarnak lenni nem állapot. Magyarnak lenni magatartás!” Az ezeréves magyar államra emlékezve mindig ünnepelnünk kell ezen állam okát és célját is: az időtlen magyar hazát.
    Azt a hazát, melyet a nagyvilágban bárhol élő magyar emberek hite, élet ereje, anyanyelve testesít meg és éltet. Az állam csak a forma, a haza a tartalom. A haza örök, és nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amelyik van, hanem az iránt is, amelyik lesz” – mondta Kossuth Lajos. Magyar emberként ne váljunk a saját hazánkban hontalanná. Valósítsuk meg gyarapodásunkat, egy békés életteret és bátorságot az élethez, a tanuláshoz, az itt- és a megmaradáshoz. Merjünk élni jogainkkal. Erősödjék meg magyarság tudatunk , szülőföldünk szeretete. Maradjon egyenes a gerincünk , erősödjék meg hitünk, teherbírásunk , hogy felelősségtudattal, jól látó szemmel, csak a fontosat meghalló füllel, és mindenben eligazodó, tiszta pártatlan elmével teljesíthessük közösen vállalt feladatainkat.
    A gyarapodás felé a határozott ,a törvények tiszteletével végzett önkormányzati vezetés, a mások megbecsülése, a tisztesség és nem utolsó sorban a közösségi összefogás vezet. Ezt üzeni számunkra Szent István király ünnepe. Hiszem azt, hogy csak ilyen elvek mentén tudunk életképes, erős és fejlődő közösségi válni, így tudunk támasza lenni országunk fejlődésének és nem utolsó sorban így tudunk hozzájárulni az összmagyarság egységének a megerősítéséhez Erdélyben csak a Szent Istváni örökség továbbvitelével, összefogással és megújulni tudással lehet magyar jövőt építeni. Nemzeti ünnepünkön Erdély más településein vagy templomaiban is a közös Krisztus-hitet vallók és az egy nyelvet beszélők,ma együtt imádkoznak , hogy megmaradjanak harangjaink és végre valóra váljon Moltke Miksa misszionárius,1848-as honvédtiszt erdélyi ódájának a mai helyzetben különösen érvényes üzenete:
    Szép Erdély, te régi templom, Zöld hegyeknek oszlopán, Hol-ha ima kél a szívben, Annyi nyelven, s annyiképpen, Egy Istenhez száll csupán.Szép Erdély, te édes otthon, Szálljon áldás, béke rád,
    S bár ha viharok szakadnak, Szívét minden hű fiadnak Egyetértés fonja át.”
    Nemzeti ünnepünknek, amikor egyszerre dobban minden magyar szíve legyen ez a legszebb és a legmaradandóbb üzenete.

    NEMZETI FOHÁSZ
    Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjük az aratás urát ,hogy küldjön munkásokat az ő aratásába,hogy meglegyen és megmaradjon a nemzet kenyere mert a haza és az élet mindig és mindennek fölött össze kell kapcsolódjon. A kenyér a magyar ember számára mindig is az életet, a megélhetést, az otthont jelentette. Amikor az új kenyeret megszenteljük, kérjük a Jóistent az áztató, csendes esőért, hogy az új magot ne a porba, vagy betonba kelljen vetni, és kérjük a jövő évi aratáskor a bőséges termésért. Az új kenyér ünnepe mellett Augusztus huszadika együvé tartozásunk tudatosításának évről évre visszatérő megerősítése. Méltón illeti meg a mai napot az ünnep szó, hiszen jogosan van mit ünnepelnünk. Erre az ünnepre büszkék lehetünk bárhol is éljünk mi magyarok a világban. Augusztus 20. azon kevés napfényes eseményeink közé tartozik, amelyre alig vetődik a gyász árnyéka. Augusztus 20-nak nincs ellenpontja, mert az ünnep még áttételesen sem a kegyelettel teljes, bús emlékezést jelenti számunkra. A döntési jog,a tudás, a béketeremtés, az Európához való tartozás, a megújulás, a bizakodás, a jövőbe vetett hit diadalának ünnepe a mai nap. Nekünk, kései utódoknak az a rendeltetésünk, hogy megvédelmezzük mindazt, amit Szent Istváni-útnak nevezhetünk. Tanuljunk más népektől, de ugyanakkor őrizzük meg, ami a miénk és adjuk tovább azt nemzedékről nemzedékre! Nekünk is vállalni kell, hogy teszünk valamit a közösségért, hogy megújítjuk azt, ami elromlott a történelem viharaiban. Vállaljunk fel új dolgokat, és küzdjünk is meg keményen a megvalósításukért. Igyekezzünk szebbé tenni mások életét, építsünk egy kiszámítható, szebb és biztonságosabb jövőt,úgy hogy újabb 1000 év múlva is itt Székelyföld legyen ! Ha ezt megtesszük, akkor együtt örülhetünk az anyaföld adta javaknak,.Magyarul fognak beszélni a Kárpát-medencében, magyar népdalokat énekelnek az unokáink., Magyar néptáncot táncolnak az utódaink.
    „Magyarnak lenni nem állapot. Magyarnak lenni magatartás!” Az ezeréves magyar államra emlékezve mindig ünnepelnünk kell ezen állam okát és célját is: az időtlen magyar hazát.
    Azt a hazát, melyet a nagyvilágban bárhol élő magyar emberek hite, élet ereje, anyanyelve testesít meg és éltet. Az állam csak a forma, a haza a tartalom. A haza örök, és nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amelyik van, hanem az iránt is, amelyik lesz” – mondta Kossuth Lajos. Magyar emberként ne váljunk a saját hazánkban hontalanná. Valósítsuk meg gyarapodásunkat, egy békés életteret és bátorságot az élethez, a tanuláshoz, az itt- és a megmaradáshoz. Merjünk élni jogainkkal. Erősödjék meg magyarság tudatunk , szülőföldünk szeretete. Maradjon egyenes a gerincünk , erősödjék meg hitünk, teherbírásunk , hogy felelősségtudattal, jól látó szemmel, csak a fontosat meghalló füllel, és mindenben eligazodó, tiszta pártatlan elmével teljesíthessük közösen vállalt feladatainkat.
    A gyarapodás felé a határozott ,a törvények tiszteletével végzett önkormányzati vezetés, a mások megbecsülése, a tisztesség és nem utolsó sorban a közösségi összefogás vezet. Ezt üzeni számunkra Szent István király ünnepe. Hiszem azt, hogy csak ilyen elvek mentén tudunk életképes, erős és fejlődő közösségi válni, így tudunk támasza lenni országunk fejlődésének és nem utolsó sorban így tudunk hozzájárulni az összmagyarság egységének a megerősítéséhez Erdélyben csak a Szent Istváni örökség továbbvitelével, összefogással és megújulni tudással lehet magyar jövőt építeni. Nemzeti ünnepünkön Erdély más településein vagy templomaiban is a közös Krisztus-hitet vallók és az egy nyelvet beszélők,ma együtt imádkoznak , hogy megmaradjanak harangjaink és végre valóra váljon Moltke Miksa misszionárius,1848-as honvédtiszt erdélyi ódájának a mai helyzetben különösen érvényes üzenete:
    Szép Erdély, te régi templom, Zöld hegyeknek oszlopán, Hol-ha ima kél a szívben, Annyi nyelven, s annyiképpen, Egy Istenhez száll csupán.Szép Erdély, te édes otthon, Szálljon áldás, béke rád,
    S bár ha viharok szakadnak, Szívét minden hű fiadnak Egyetértés fonja át.”
    Nemzeti ünnepünknek, amikor egyszerre dobban minden magyar szíve legyen ez a legszebb és a legmaradandóbb üzenete.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.