Élniakaró közösség Radnótfáján

Beszámoló a 2010 augusztus 22 – -ei találkozóról

„Radnótfája Szászrégen központjának délkeleti szomszédságában a Maros és a Görgény összefolyásánál fekszik, 1956-óta Szászrégen része. Neve az ősi birtokos Kökényes-Radnót nemzetség nevéből származik. A falunak már 1332-ben volt temploma, ekkor Arnoldfaia néven szerepel. 1453-tól a görgényi várhoz tartozik, lakói a várhoz tartozó szolgálónépek voltak. 1704-ben és 1708-ban idegen seregek dúlták fel. 1708-ban, 1719-ben és 1738-ban pestis pusztított. Református temploma 1895-ben épült. 1869-ben épített görög katolikus templomát az 1990-es években az ortodoxok lebontották, hogy újat építsenek helyette. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Régeni alsó járásához tartozott. 1992-ben 1373 lakosából 805 román, 564 magyar, 3 német, 1 ukrán volt.” Ennyi található a faluról a világhálón. Több lesz az új honlapon, melyet a www.radnotfaja.ro-ra kattintva érhetünk el, működtetője Csorvássy Loránt.
Akik részt vettek vasárnap az első falutalálkozón, melynek kezdeményezője és lebonyolítója a református gyülekezet, élén Székely György lelkésszel, sokkal többet is megtudhattak az önállóságát vesztett, személyiségét mégis makacsul őrző településről. A templomban Székely György áhítata és eligazító szavai után Csiszér Imre régeni római katolikus plébános igemagyarázatát-elmélkedését hallhattuk, majd a falu szülötte, az Erdőcsinádon szolgáló fiatal lelkész, Bálint Csaba igehirdetése hozta lélekközelbe a faluünnep messzire szakadt és vendégfogadó résztvevőit. Az a boldogság e napon, hogy Isten kegyelméből együtt lehetünk itthon maradt szeretteinkkel, az élőkkel – és sírjukat felkeresve: halottainkkal is.
Ez Radnótfája ötödik főnixként feltámasztott református temploma. Jelenleg újabb hajlékkal is bővültek, hiszen a Radnótfáji és a Fogaras negyedek közelében istentiszteleti térrel új gyülekezeti ház épült, amely még közelebb hozhatja egymáshoz a város istenfélő magyarjait. Az én Radnótfájám című emlékezésében Csernátoni József nyugalmazott tanár, a Szászrégen és Vidéke című lap volt szerkesztője kiemelte, hogy ez a település többek között ma is olyan szív és lélek lokálpatrióták önzetlen és lelkes tevékenysége folytán juthat egyről kettőre, mint Csorvássy Gyula, Sándorházi Béla, Simon Miklós, Vass Csaba, Fábián András, Tóth Jenő és mások – akik a rendezvény többi támogatóival együtt vehették át a találkozó megtisztelő emléklapját. Csernátoni József két közösség- és egyház- és iskolaépítő pap áldozatos életét és munkásságát állította példaképül: Gergely Lajos 1867-től 51 éven át szolgálta gyülekezetét, hat magyar nyelvkönyvet írt, amelyeket egész Magyarországon használtak; Bakk József pedig hasonlóan nehéz időben, 1918-tól vált rendíthetetlen oszlopává népének, az elorzott iskolákat újra- és újraépítették a magyarság újraélesztésével párhuzamban – mert a radnótfájai mindig is élni akaró közösség volt. Ezt mutatják a mostani építő lelkész irányításával elért szép eredmények, a folyamatos korszerűsítés, templomújítás, gyülekezetiház-építés, az egyházi kórus feltámadása Tóth Laura vezetésével, az ökuménia gyakorlata.

Meghitt, családias hangulat jellemezte az ünnepet, Nagy András régeni polgármester köszöntőjét, az egykori radnótfáji kastély tulajdonosai leszármazottjának, dr. Matskási Istvánnak, a Budapesti Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatójának kedves hangú levelét, melyet Fábián András, a Szászrégen és Vidéke című lap főszerkesztője olvasott fel. Ilyen hangulatban szolgált a helyi vegyes kar Kocsis Csongor zenetanár vezetésével. Nagy András szerint ez a sereglés: előhírnöke lehet a Szászrégenből eltávozottak találkozójának.
Székely György bejelentette: hagyományteremtő szándékkal minden évben az augusztus 20-ához legközelebb eső vasárnapon szervezik Radnótfája napját. Előtte, szombaton, temetői áhítatot tartanak, hogy a távolból érkezettek leróhassák kegyeletüket szeretteik hantjainál. A vasárnap második része a művészeté volt: az új gyülekezeti teremben válogatást tekinthetett meg munkatársunk, Vajda György Feszület című fotótárlatából a Maros teréből fölzarándokló érdeklődő közönség – nemes bónuszként pedig a Marosvásárhelyen élő művész házaspár, Bartha Lajos (brácsa) és felesége, a radnótfájai gyökerű Szigeti Ilka (hegedű) játszotta igen érzékletesen Wolfgang Amadeus Mozart G-dúr duóját. Mielőtt Nagy Attila tanár úr vetítettképes bemutatójára került volna a sor a település egykori arculatáról, a leleményes házigazdák bőkezű vendéglátásának bizonyítékaként nemesen vetélkedő bográcskészítmények „hozadékával” tölthette meg ki-ki a szomorút.

Bölöni Domokos, Népújság, 2010-08-23

This entry was posted in Hírek. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.