Településtörténet

A Maros és a Görgény folyó találkozásánál fekvő Radnótfája mára már összenőtt Szászrégennel. 1956-ig Maros-Torda vármegye önálló települése volt, Szászrégen alsó járásához tartozott. Ennek ellenére a település sorsa századokon át a görgényi várral és kincstári uradalommal volt összefüggésben. Az Árpád-kori Kökényes-Radnót nemzetséghez tartozó Radnót 1310-ben települt Erdélybe Nógrád megyéből, és a görgényi várnak volt várnagya vagy más tisztségviselője. A Marostól a gyergyói hegyekig nyúló nagy várbirtok nyugati szélén ő telepítette a nevét viselő Radnótfáját. (Radnótfája – Radnót falvája, faluja – írja a falu eredetéről és nevéről Kelemen Lajos.)

Oklevelekben 1453-tól fordul elő a görgényi várhoz tartozó faluként a Görgény völgyi és közeli más 25 faluval együtt. Az 1720-as általános országos összeírás idején Radnótfáján 32 családot (5 nemes, 16 jobbágy, 4 zsellér, 5 taksás szabados és 2 más családot) írtak össze. Ezeknek 145 és háromnegyed köböl mérőjű szántóföldje, 64 és fél hold kaszálója volt.

A hajdani nemesi családok közül a legnagyobb kastélyszerű épülete a Tinkovai Matskási családnak volt. A nagy, 28 szobás épületet s a mellette lévő szép parkot 190 holdnyi birtokkal együtt a Magyarországra távozó Matskási István adta el a Gál családnak az 1921-es földreform előtt. A kastélyból nyolc szoba maradt meg, a többit lebontották. Radnótfáján, a Maros félszigetén volt egy másik emeletes kastély, a Bethlen grófok építtették az 1880-as évek elején. Az 1880-as évek második felében pár évig a Tholdalagi grófok is laktak benne. A 20. század elején ezt a kastélyt is lebontották.

Radnótfája a pápai tizedjegyzékben már 1330-1335 között önálló egyházközségként szerepel. Neve Arnolfaya, Villa Renoldi, Reinolfaya alakban, első papjának neve hol Albert, hol Arnold néven fordul elő.

A reformáció idején, a 16. század második felében a falu lakói a környék magyarságával együtt reformátusokká lettek. A hagyomány a reformálódást Szinnyei János deáknak tulajdonítja. Ugyanakkor azt is állítja, hogy a radnótfájai és a magyarbölkényi református egyházközségek a 16. és 17. században kölcsönösen, fölváltva éltek egymással anya- és leányegyházközségi viszonyban, attól függően, hogy éppen melyik volt erősebb, s melyik tarthatott papot. A görgényi református egyházmegye vizsgálati jegyzőkönyvei az egyházközségről csak 1737-től őriznek adatokat.

Radnótfájának már 1332-ben plébániatemploma van. A plébánia létesítése és a templomépítés kb. egy századdal előbbre, a 13. századra tehető. Ez a középkori templom azonban nem maradt meg. Helyette – a Maros áradásai miatt – a régitől távolabb, keletre építettek újat. Ezt is elpusztították az áradások. 1737-ben új templom épült, „amit a körülötte lévő temetővel együtt elsodortak rendre a Maros hullámai”. Domokos János lelkipásztorsága és Magyari Mihály gondnoksága idején „az egyházközség 1791-ben új templomot emelt, de ez is csak 41 évig állott fenn, mert vízjárta helyre építették, s áradások idején használhatatlanná vált.” Szilágyi István gondnok és építőmester vezetése mellett, Császár János papságának kezdetén, „1832-ben br. Bornemisza Leopoldtól, a görgényi uradalom akkori urától szerzett célszerűbb helyen építették föl új templomukat. Azonban ez a templom szűknek és sötétnek bizonyult, s az egyházközség az 1841-től épített kis malma bérletéből és az 1868-tól kezdett célszerűbb és helyesebb gazdálkodás eredményéül csakhamar új iskolát, tanítói, majd papi lakot, s 1894-95-ben” Gergely Lajos lelkipásztor vezetésével, Szabó Gerzson nagykőrösi építőmester tervei alapján Szász István görgényüvegcsűri építőmester egészen új, tágas és célszerű templomot és tornyot épített. Ez már a radnótfáji reformátusok ötödik temploma – írja Kelemen Lajos.

Az ötödik mellé, tőle négy kilométerre, a Maros jobb partján, a Radnótfáji és Fogaras tömbház-negyedek közelében az egyházközség államosított földjeire, a gyülekezet által 2000-ben vásárolt családi ház átépítésével, Müller Csaba műépítőmester tervei alapján az itt élő reformátusok számára egy hatodik, új templom is épült.

A régi templom szentélyének közepén az úrasztalt Tinkovai Matskási István úr adományozta. Szószékét, 1895-ben Römischer István szászrégeni műasztalos készítette özv. Gr. Toldalagi Viktorné, szül. B. Bánffy Anna adományából. Orgonája pneumatikus, hét regiszteres, egy manuálos, pedálos hangszer, amelyet 1931-ben vásárolt a gyülekezet. A templom udvarán millenniumi emlékmű épült.

Székely György

lelkipásztor

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>