Radnótfája mindig visszavár

Bibliaórások

RADNÓTFÁJÁRÓL ELSZÁRMAZOTTAK III. TALÁLKOZÓJA

Augusztus 26-án, Újkenyér vasárnapján került sor a Radnótfájáról elszármazottak III. találkozójára. A rendezvénynek a Régi ReformátusTemplom adott otthont. Az Istentiszteleten igét hirdetett Székely György helybéli lelkész, az úrvacsorai ágendát Nemes Árpád nyugalmazott lelkipásztor végezte. Köszöntötték a 25 és 5o éve konfirmáltakat, közreműködtek a vallásórás gyerekek, és sor került Dr. Lázár Sándor egyetemi tanár, emlékező előadására. A rendezvény szeretetvendégséggel zárult a templom melletti óvoda udvarán.

A kánikulai meleg ellenére telt ház előtt került sor a Radnótfájáról elszármazottak III. találkozójára. A régi református templomba  Erdély több településéről is érkeztek vendégek. Régi emlékek, gyerekkori csínytevések, fiatalkori szerelmek, barátságok felídézése melett gyülekeztek a volt és jelenlegi Radnótfájaiak a templom előtt.
A szokásos ünnepi istentisztelet és úrvacsoraosztás mellett köszöntötték az 50. és 25. éve konfirmáltakat is. Sajnos közülük csak hárman “mertek kiállni” és újra letenni a konfirmálók fogadalmát.

Gráma János

Gráma János, aki több mint 50 évvel ezelőtt konfirmált elmondta, hogy csak Istenbe vetett hitének köszönheti, hogy átvészelte börtönéveit a kommunizmus időszakában. Számára megtiszteltetés volt és nagy örömöt jelentett, hogy ötven és egynéhány év után ismét fogadalmat tehetett Isten előtt.
Zsigmond Sándor (Sepsikörispatakon él):
-Mindig szeretettel térek vissza szülőfalumba, hiszen édesanyám itt volt hosszú éveken át tanítónő, itt volt a családi házunk, itt dolgoztunk testvéreimmel együtt. Jó elbeszélgetni a volt munkatársakkal, a falumbeliekkel és visszaemlékezni azokra a régi időkre, melyek sajnos többé már nem térhetnek vissza.

Dr. Lázár Sándor

Dr. Lázár Sándor egyetemi tanár emlékező előadása többször is mosolyt csalt a jelenlevők acára. Érdekes, és színes előadása során egy valódi, igaz képet kaptunk az ezelőtt hatvan-hetven éve történt eseményekről, emberekről. Kedves kis történetekkel, emberi karakterekkel mutatta be az elmúlt időket. Az éjjeli őr, aki éjféli kiáltásával – tizenkettőt ütött az óra! – mindig felköltötte a gyerekeket. A falu dobosa, aki harsány dobpergéssel hívta össze a gazdákat, Mari néni a bábasszony, akinek nevét hallva tudták, hogy “valami  történt” a faluban. Gál Pali bácsi a kastély új tulajdonosának a bemutatkozása, melyet a gyerekek szerettel utánoztak “Gál Pál földbirtokos a Matskási kastély lakója vagyok”, a házak előtti kispadokon folyó beszélgetések, pletyizések, a kesztyűbe dugott forró föttkrumpli, azért, hogy az iskoláig ne fázzon meg a gyerekek keze – csak néhány a felidézett emlékek közül.

Szeretetfogadás

Habár az utóbbi évtizedekben sokat változott a falu képe, változtak az emberek, sok házból idegen nyelv és idegen zene hallatszik, az iskolából eltűntek a gyermekek, de valami mégis megmaradt. Megmaradt a templom, ahova mindig visszavárnak, és megmaradt a temető, ahol őseink nyugszanak és mely arra utal, hogy gyökereink itt vannak Radnótfáján, itt ahová mindig szeretettel várnak… visszavárnak – talán ezekkel a gondolatokkal jellemzhetjük a találkozót.

Volt konfirmálók

Köszönet a szervezőknek, a Radnótfájai Református Egyháznak, a nőszövetségnek, a presbitériumnak, és mindazoknak, akik névtelenül is hozzájárultak a rendezvény létrejöttéhez.

Fábián András Gy.

This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.