Dr. Matskási István – Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatójának levele

A Radnótfájáról elszármazott Matskási család leszármazottja, Dr. Matskási István találkozót köszöntő levele:

Kedves Radnótfájaiak!

Engedjék meg, hogy mint régen elszármazott, de mély radnótfájai gyökerekkel rendelkező, a távolból szívből köszöntsek mindenkit, aki, akár mint helyben lakó, akár mint messzire vetődött, ma részt vesz ezen a találkozón. A magam és családom nagy sajnálatára egy szervezési félreértés megakadályozta, hogy itt legyünk, megismerkedjünk egymással és örüljünk az együttlétnek. Tiszteletes Úrnak köszönöm, hogy a modern technika segítségével mégis eljuthat néhány gondolatom Önökhöz. Talán nem is egészen pontos, ha elszármazottként mutatkozom be, hiszen én már Budapesten születtem. Édesapám viszont itt született és élt ifjúkoráig, abban az épületben, amelyről Hankó Vilmos a „Székelyföld” című 1896-ban megjelent könyvében is megemlékezik Radnótfája nevezetességeként, mint a Matskási család szép kastélyáról.  A történelem, a Trianoni béke azonban közbeszólt. A várható üldöztetés elől kellett gyorsan Magyarországra áttelepülnie. Az idő a kastély felett sem múlt el nyomtalanul, sajnos ma már csak egy szárnya maradt meg eredeti állapotában.

Édesapám azonban nem csak szülőházát és emlékeit hagyta itt, hanem a talán legszorosabb, legfájóbb emléket, nagyszüleim sírját. Kemény ember volt, a sors nehézségeit panasz nélkül viselte, hiszen nem csak a menekülés után kellett  új életet kezdenie, talán még ennél is súlyosabban érintette őt és persze családunkat a Világháború utáni szocialista fordulat. Könnyeket csak egyszer láttam a szemében, amikor l966-ban – akkor még bizony lopva és engedély nélkül – Erdélybe utazva eljutottam a radnótfájai temetőbe és lefényképezhettem nagyszüleim akkor már kissé romos, de ép márványtáblájú sírját, majd hazatérve megmutattam a képeket. Nem sokat beszélt, bizonyára a fájó emlékek miatt Erdélyről, de akkor a hosszabb elbeszélést azzal zárta, hogy szép volt, jó volt Erdélyországban élni. Hagyott még egy emléket, a gyülekezetnek ajándékozott egy szép, az 1700-as években öntött harangot, amely átélve a súlyos évtizedeket, ma is a templom tornyában lakik. Tiszteletes úr kedves figyelmességéből, tavaly már meghallgathattuk, ma is hibátlan hangját.

A Matskási család nem volt tősgyökeres radnótfájai. Az eredetileg Krassó–Szörény vármegyében élő, Nagy Lajos királytól nemességet kapott család Erdély több megyéjében is honos volt. A XIX. század közepén kerültek Görgényszentimrére, majd a század második felében a Teleki családtól vett Matskási Ferenc földet és építtette meg a kastélyt. Erdély és az akkori ország számos neves embere fordult meg itt, akárcsak a szomszédos Görgényszentimrén. Nevezetes családi események, híres vadászatok színesítették a radnótfájai életet. Megbarnult régi fényképek, megsárgult újságlapok adnak hírt a mára már történelmivé vált időről. Bevallom néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a 60-as években itt jártam nem hittem volna, hogy a gyökerek ilyen erősek, amelyek őseink földjéhez kötnek. Persze az akkori körülmények – amelyekről mindannyian tudunk – sem adtak reményt a kapcsolatok élővé tételére.   Nagyszüleim sírja valamint felnőtt gyerekeim felébredt érdeklődése és Erdély iránti szeretete hozott két évvel ezelőtt vissza Radnótfájára. Tavaly már a helyreállított sírt állhattuk körül. És idén – ha a távolból is – de lélekben együtt vagyunk minden kedves Radnótfájaival. Felemelő és lélekmelegítő érzés, hogy van egy közösség, amely összetart, együtt emlékezik, együtt örül és tölt el egy szép napot. Megtiszteltetés és öröm, hogy mi is családommal ehhez a közösséghez tartozónak vallhatjuk magunkat, hogy befogadnak minket, mintegy másfél emberöltő után. Erősen bízunk benne, hogy jövőre már mi is itt lehetünk, megosztva a közös élményeket.

Kedves Radnótfájaiak!

Kívánunk jó egészséget, sok boldogságot, Isten áldását családjukra, életükre!

This entry was posted in Hírek. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>